Ha én rózsa volnék, nem csak egyszer nyilnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a gyereknek, nyilnék én a lánynak,
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak

Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tQle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött

Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
MegértQ szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam

Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott este fényben megfürödnék,
És ha egyszer rajtam lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna

Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek