Az asztalon az abrosz fehér még,
Rajta néhány morzsa
Tenyerembe hajtom fejem már,
A fájdalom magához húzza
Egy idegen jön csendben, hangtalan,
Némán surranLesepri az asztalt tisztára,
Pedig ott vagyok rajta
Nem vár bennünket sehol senki-semmi,
Mindent nekünk kell magunkkal vinni,
Hogy újra legyen miben hinni
Elfájdult lelkem csak azt reméli,
Ami szép volt, az minden megmarad
Átrepülhetsz az óceánon,
De ha rám gondolsz, elsírod magad
Éhesek rád, hangjuk hamisan cseng,
Arany és bíborHa lesepred lelked asztalát,
Vigyázz rám, ott leszek akkor
Zsákmányként cipel a sors,
Elsüllyeszt, vagy magasba do
Csak emlékképedbõl élünk,
Egyedül maradtunk