Szeretõm vagy
Engem a világ így szeret
Várod azt, hogy megérintselek
Mert remegni vágysz
És ellent mondani
De a tested szerelmet készül vallani

Azt akarod, hogy figyeljek terád
Magányom ködét így fúrja át
Pillantásod: az a pillanat
Amikor észrevetted,
Hogy megálmodtalak

Szerelmem vagy
Neked én adok nevet
És az a varázslat köröttünk lebeg
Bánatot, sebet, mindent levedlek
Ha megölsz is érte
Én akkor is szeretlek

A kimondhatatlantól való félelem
Az egyetlen szövetségesem
Ha bûnös ajkamon te vagy a zsoltár
Tisztább leszel, mint valaha voltál

Csak keresed magad
Hogy mire vagy jó?
Csak kérdezed magad
Hogy mire vagy jó?
Ha a szíved cserben hagy
Mire vagy jó?
Ha a dühöd elragad
Mire vagy jó?

Tanítvány vagy
És én növekszem veled
Emlék vagy, aki semmit nem feled
Visszalépned többé nem lehet
Én megmenekültem
Ha megmenthettelek

Készen, ébren, száz éve talpon
Tudom már, hogy többé sohasem alszom
Pihenek majd késõbb az égben
Ha a szárnyamat már fáradtra téptem

Csak keresed magad
Hogy mire vagy jó?
Csak kérdezed magad
Hogy mire vagy jó?
Ha a szíved cserben hagy
Mire vagy jó?
Ha a dühöd elragad
Mire vagy jó?