Éjfél van a presszóban let's go van
Mondja a kopasz erôs, aki az est gyôztese lesz
- Jó - mondok, - Csak én még egy kis maradékot meginnék
- Látod itt elôttem ezt,
De a mondat végével együtt
Kivezet a kapuhoz, hogy e' gyütt
Az Idô itt várd meg és otthagy
Bent meg nevetnek egyet
De mindegy, pont jön az Idô
Hogy megmondja nekem ugyan mitô'
Dugulnak el szép ívû folyók
És lesz mocsár az egész tájból
S ha kijön fölé a kakukkod párszor
Én nekivágok valami kezembe akadót
Hát hogy tudsz ilyen utolsó lenni
Hogy ami volt úgy többet nem lesz semmi
Itt állunk valami nyárban
A Balatonban, a májamon száj van
A víz mint a vaj olvad a Holdtól
Szôreink közt halraj horkol
Na Idô ezt add vissza
Meg mondd mitôl van, hogy olyan ritka
Amikor nagyjából minden ott van a helyén
Adódik nô és én mint odaadó legény
Éji ég, és a magyar föld
Igaz pár német kinnt csörömpölt
Ez mindegy én nem a paradicsomot reklamálom
Tudom hozott anyagból kotyvasztod a masszát
A bûvészek meg összebasszák
A mozsarukban a poljotot,
Na idô ezt add vissza
Meg mondd; mitôl van hogy olyan ritka
Amikor nagyjából minden a helyén
Adódik nô, adódik legény
Éji ég, magyar föld
Igaz pár német kinnt csörömpölt
Ez mindegy én nem a paradicsomot
Reklamálom tudom hogy hozott
Anyagból kotyvasztod a masszát
A bûvészek meg összebasszák
A mozsarukban a poljotot, de én
Tudom hogy volt, voltam ott