Csak néhány fény,
És az országúton az autó rohan velem
Ez az életem, ez az életed

Csak néhány kéz,
Csak néhány kéz abból a sokezerbõl, aki segít,
Aki segít neked, aki segít nekem

Kemény vagyok,
Ezt mondod, és te ezt gondolod rólam,
Ez így igaz, ez így igaz

Azt mondod, jó nekem,
Majd elhiszem, de nem tudsz mindent, félek
Félek, hogy gyakran én is félek

És hogyan tovább?
Volt már siker és volt már elég bánat
Kinek kiáltsak, ó, kinek kiáltsak?

Gyakran indulok szorongással telve,
Mint aki vissza se tér
Nem vagyok keményebb, mint te,
Csak hajt a vér, az örökölt vér
S ha majd utamról vissza se térek,
Hidd el, te akkor is mindig érezni fogod,
Hogy veled vagyok, veled vagyok

Meg kell hát tanulnunk újra lélegezni,
A nagy hideg sötétben bátran lépegetni
Árnyékot nem látni, nem nézni hátra,
Csak menni, csak menni, bátran menni