Bennem ég a tûz
Dimenziók kulcsa már az enyém
Bebocsátást nyertem
A tükör mögé

Mikor átléptem a falat
Átváltoztam valamivé
Mi nem ember, s nem állat
Egy teremtménnyé mely nem Istené

Nincs ki uralkodjon felettem
Enyém már minden tudás
Meghaltam mielõtt megszülettem
Ott állok, hol senki más

Úttalan utakon járok
Messzi vizek felett szállok
Csillagok közt gyalog járok
Mindenek felett állok

Ott vagyok, hol
Élõ nem halhat
Holt nem járhat
Éber nem alhat
S alvót nem ébreszt fel a virradat

Itt vagyok hát, de valami más
Valami történt, ez nem vitás
Nem ebben hittem, nem ezt akartam
Túlléptem a határt

Született belõlem valami
Mit már nem lehet irányítani
Nem én alkottam, de mégis érez
Belõlem fogant s tudatára ébredt
Mi több mint ember, s több mint állat
Megöl engem, megfizetem az árat

Egy teremtmény mely csak az enyém
De ellenem fordult, nincs már több remény
Együtt születtünk, együtt múlunk el
Megöl engem, de velem pusztul el

Én vagyok a tudás, õ az õrület
Én vagyok az ismeret, s õ a gyûlölet

Én törtem utat a tükör mögé
Mely sosem létezett
Saját elmém csapdájába estem
Ez már az õrület

Hol a tudás önmagából fogan
Ott leszek én várva terád
A tükör mögött lesben állva
Vadászni fogok rád

Anyagi létem elpusztult
Elmém más létsíkon trónol már
Uralkodik, csillagok közt utazik
Élet bennem nem honol már

Hol a tudás önmagából fogan
Ott leszek én várva terád
A tükör mögött lesben állva
Vadászni fogok rád