Karodon vittél évekig,
Akaratod rabja voltam
A vágyak bennem egyre nõttek,
Elfelejtem, hogy kölyköd voltam

Hiába hívnál megtört szívvel,
Elnyeltek a sûrû városok
A tûzfalakra írtam éjjel:
Engem ne várjatok!

Kölyköd voltam, véredbõl lettem
Kölyköd voltam, nem értettél engem
Emléked mégis fogva tart, el nem enged
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem
Rossz hold kelt föl

A régi dolgok sorra elvonultak,
Percrõl-percre messzebb jutok
Terheim hegyekké nõttek,
Áttörni rajtuk nem tudok

Szárnyaira vett a vágy,
És nem mondhatok neked mást:
A reményt soha fel ne add!
Megveted még hideg ágyamat
Megveted még hideg ágyamat

Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem
Rossz hold kelt föl
Rossz hold kelt föl, mikor a kölyköd lettem
Rossz hold kelt föl