Ma még együtt, és nincs tovább,
Átkozottul kemény a világ,
Lenyúztunk egymás agyából éveket,
Szél fújja már az érzelmeket

Úgy éreztem kevés, amit adhatok,
Pedig dehogy és ma már hol vagy te és én hol vagyok?

Téboly, hogy ott vagy, és én várlak,
Idegen kéz nyúl tested felé
Csak a vágy ereje halványul el lassan,
S már nem hazudunk egymásnak reményt

Rád gondolok és újra látlak,
A napfény áttetszik a hajad szálain
Ha álmodom veled, szívem szivárvány fényein lebeg,
De jéghidegek a reggelek

Istenem, pedig már fogtam a kezed,
Csak nem mertem mondani: Szeretlek, szeress!
Templomok lépcsõin várom a csodát,
Az idõ törvényt ül, s lassan kipipál