"Fekszem a földön

Fekszem a földön,
nézem az eget
Tökéletes állapot
talán szerda lehet
Miközbena lapokat osztja
zöld szemével néz rám,
Kicsit megérint,
de csak úgy némán
A messzi távolból mintha a
hangját hallanám,
de lehet, tévedek, másnak
nem mondanám
Néha megérint,
játszik velem a szél,
de csak suttog,
hangosan nem beszél
S meditál mikor a lapot
a földre rakja, egymás mellé, rendezett
sorokba

Fekszem a földön,
nézem az eget
Mellettem macskát,
a felhõt, a szelet
Miközben a lapokat osztja
zöld szemével néz rám
Kicsit megérint, de
csak egészen némán
S meditál mikor a lapot
a földre rakja
Hosszú barna haját
a vállán hátra dobja

Csak fekszem a földön,
itt olyan más minden
Szívesen kelnék,
de egy csepp erõm sincsen

Csak nézem az eget,
fent olyan más minden
NYugalmat árazt, egyszer
nézd meg majd innen"