1 A lovaglegények a plafonig értek,
És köztük egy szikár alak ült
A füstölQ gyertya a körmére égett,
Ha az ész fejvesztve menekült
A valóság végül már messze járt,
S Q elindult akkor, hogy átélje, amit kitalált
R Don Quijote, Don Quijote,
A szélmalom csak játszik veled
Don Quijote, Don Quijote,
Ma is köztünk élsz, de más a neved
Don Quijote, Don Quijote,
A szélmalomharc mire való?
Don Quijote, Don Quijote,
Minek álmodni, ha ébren is jó?
2 Bús képq lovag az utakat rója,
Ha nincs, hát keres akadályt
S ha úgy érzi, fontos, hogy valaki várja,
Egy Dulcineát is kitalál
A valóság gyakran a fejére áll,
P nekivág akkor, és rémes, hogy néha mit csinál

A valóság gyakran a fejére áll,
P nekivág akkor, és rémes, hogy néha mit csinál
R, R