Ez így már nem mehet, legyen már vége!
Nem ezt ígértétek
Emberi életet sürgetõ vészjelek
Gyorsan fogynak az érvek
Bábeli zûrzavar, sok minden eltakar,
Nincs már súlya a szónak
Az életünk döcög, a tettes jót röhög,
Te és én fizetünk mindent
Végül is hadd mondjam el,
Amiben úgy hiszel,
Amitõl meghal a holnap
Az új nap sokat ígért,
Vagy legalább reményt,És az egész most hol van?
Ha nem élhetek egyszerûen, szabadon, szépen,
Ha most sem lehet úgy, ahogy érted és értem,
Hát szakadjon szét, szakadjon,Szakadjon szét minden!
Most minden!
Hányszor meritek még, ami már megtörtént,
Megtenni újra és újra?
Gõgös az arcotok, a falnak rohantok,
Nektek a hatalom a minden
Milyen a fájdalom, milyen a szánalom,
Arról fogalmatok sincsen
Ó, minden!