Néztem az égen kirajzolódó
Görög éjszakát Csillagfény tengerében
Jó uram koldusként, vakon kereng a
Hatalmas várnak börtönében

Hová vet sorsom, hiába kérdem
Zsoldosok dúlását meg sem értem
Új hajnal fénye virrad-e még rám?
Vagy becstelenség? Kolostor-magány?

Látom, a szolganép kínhalált halt,
A kincseket adná elQ a hadnak
Részeg tivornya lármája zajlik,
A prédán Karddal összemarakodnak

Hová vet sorsom, hiába kérdem
Szép SzülQföldemtQl messze tértem
Órák a percek, tán végzetem vár,
Vagy becstelenség, kolostor-magány

Zászlók lobogtak, és kürt hangja szólt
Csillagok hulltak, császár vére folyt
Gyqlölettel harsant köznép szava
A Szent Palotába lázadás hatolt

Híveid, Császárné, elfogytanak
Mentsd puszta életed, óvd meg Magad
A zárda mélyén, ha sorsod fordul,
Majd újra a trónról hallatszik szavad

Kérlek, Öregisten, áraszd meg a vizet!
Apám ajtajáig vigyen el engemet!
Vigyen el engemet szép szülQhazámba,
Lelkemnek e földön nincsen nyugovása

Nem lész nyugovása lelkemnek e földön
Tág rónára vágynék, s vár aranyos börtön
Segíts, Öregisten! Áraszd meg a vizet!
Puszta szél hazába vigyen el engemet!