Hosszú utam gondja, kínja,
Száz könyv lapja meg se bírja,
Ezer dal sem mondhatja el, mit
Ég madara énekel
Volt, mi fájt, és jött, mi ártott,
Kétség, bú is gyakran bántott,
Szert tettem hû ellenségre, s
Testvér búcsúzott örökre
Utat, ha leltem, megjártam,
Nem tanakodtam, és nem vártam,
Álmot-titkot nevelgettem, s
Adott szót sosem feledtem
Igazimból nem engedtem,
Azért százszor megszenvedtem,
Hozd fel Isten, azt a napot,
Töröljön el bút, bánatot
Sokat jártam, és törõdtem,
A kelõ Nap fényét követtem,
Tiszta égnek tiszta szívvel,
Bút feledtem, s jót kerestem
Azt a napot hozd el, Isten,
Piros hajnal nyíljon az éjben,
Bánat, gond többé ne fájjon,
Azt a napot hozd el, Isten!