Ment a hûtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de õ már nem kell
Érzi, hálátlan lett sorsa
Keserû könnye arcát mossa
Arra gondol, õt ki szerette
Ha szerette, el mért engedte
Vissza nem jön többé soha
Bárcsak békén hagyták volna

Minden hajnal övé marad
Látja szállni a madarakat
Hosszú, hosszú ideje vár
Nem számolja a napokat már
Amíg él, el nem felejti, hogy a
Múltat ki nem tépheti szívébõl
Amíg él el nem felejti, hogy a
Múltat ki nem tépheti szívébõl

Megállt egyszer, visszanézett
Nézte, nézte a messzeséget
Sárga lámpák jelzik útját
Otthon hagyta minden múltját

Ment a hûtlen nehéz fejjel
Tudja jól, hogy õ már nem kell
Ég veletek! Mást nem mondott
Szeme túlragyogott minden csillagot