A kígyó felment apához a várba
És ráfonódott a horkoló apára
És anya átnyúlt a sötétbe,
Miért téveszt
Apu a lélegzésben "Ugye nincsen bajod édes?"
- Szemmi, szemmi - sziszegte apa helyett a kígyó
És anya megkívánta: Szeretkeztek, "Míly jó"
Suttogta anya a kígyó oldalába
"Mint régen mielôtt itt laktunk a várba
Ugye emlékszel?" - Persze - a kígyó emlékezett
Mert régen is ott volt már néha az apa helyett
Olyankor apa az ágy szélére ült
S nézte ahogy a kígyó anyába merül
Node ez régen volt, apa most meg is halt
És anya reggel felkel és elpöcköl egy angyalt