A tqz, a cél, a cél, miért valaha éltünk
S a vér, hová tqnt a kiontott vér

A lángokra is már csak én emlékszem
Nem lobog rég, ronggyá szQtt büszkeség
Pszinte lelkek - én bennem még élnek
Rengeteg hant, még mindig túl sekély

Jobb volt, míg folyt a vér
Jobb volt, kenyérnek remény

A szív erQsbb, mint a tudat, ha él
Már nem érthetjük miért hullott a vér
A gyqlölet a lelkekre ült
A másik fél túl messze került

De ha jQ a szó, s hívnak már
Védeni jogot, istent, hazát
HQs leszek, ki új földre tért
Az utókor majd biztos megért

A reggel majd egy sáncon ér
A hajnal mind magától szép
Pár szeretQ arc még feldereng
Nem azt várják, akivé itt leszek

Ahogy lépek, nézem a nyomot a sárban
Vajon hol vannak, akik elQttem jártak
A nap ezegyszer elvakít még
Isten hozzád! Isten hozzád!