Szép Erdélyországnak földje
Nagy vészben vala,
Jõ, közelg az rút pogánynak
Szörnyû sok hada

Dúl, rabol, és pusztít, gyilkol,
Vassal, és tûzzel,
Harmincszor ezernyi ra
Már láncokat visel

Báthory, hõs, jó vezér,
Ki menten útra kel,
Had dúlását, nép futását
Karddal hogy felel

Székely falvak népe is jõ,
Végek harcosa, de
Harmadannyi,
Mint az ellenségnek tábora

Lóra, lóra jó vitézek,
Irtsad a pogányt, hol éred,
Vérben fürösszük ma mind a kardunkat!
Girbe-gurba fejfedõje,
Ne téveszd, hasíts közéje,
Kontyosból hírmondó sem maradhat!

Kontyosból hírmondó sem maradhat!
Kontyosból hírmondó sem maradhat!

"Veszett csata, veszett ország!"
Hõs Báthory hangja hallik,
Ám nyíllal többhelyt veretvén,
Lóról szédül, földre hullik
Felvirradni látszik már a
Pogány szerencsecsillaga, de
Ekkor tör fel bõsz sietve,
Hadával Kinizsi maga

Kontyosból hírmondó sem maradhat!
Kontyosból hírmondó sem maradhat!

Lóra, lóra jó vitézek,
Irtsad a pogányt, hol éred,
Vérben fürösszük ma mind a kardunkat!
Girbe-gurba fejfedõje,
Ne téveszd, hasíts közéje,
Kontyosból hírmondó sem mar

Mint víznek árja,
(Nincs csatába' párja),
Úgy rohan hû Kinizsi,
Rontva, tépve, vágva
Pogány porba hullva, a
Megmaradtja futva,
Meg sem áll 'Sztambulig,
Lába se ér útra

Megszáll a sereg éjszakára,
Kinizsi bort vész, mulatságba,
Húzzák a talpalávalót igen,
A vezér aprázza, nem pihen

Két-két török holttal kezében
Azzal járja, a hold fényében,
Még kettõt foga közé szorít,
Síríti fényes virradatig