Az asztalon az abrosz fehér még,
Rajta néhány morzsa
Tenyerembe hajtom fejem már,
A fájdalom magához húzza

Egy idegen jön csendben, hangtalan,
Némán surranLesepri az asztalt tisztára,
Pedig ott vagyok rajta

Nem vár bennünket sehol senki-semmi,
Mindent nekünk kell magunkkal vinni,
Hogy újra legyen miben hinni

Elfájdult lelkem csak azt reméli,
Ami szép volt, az minden megmarad
Átrepülhetsz az óceánon,
De ha rám gondolsz, elsírod magad

Éhesek rád, hangjuk hamisan cseng,
Arany és bíborHa lesepred lelked asztalát,
Vigyázz rám, ott leszek akkor

Zsákmányként cipel a sors,
Elsüllyeszt, vagy magasba do
Csak emlékképedbõl élünk,
Egyedül maradtunk