Ha nincsen új, s mind volt már, ami van,
De rászedi agyunk a képzelet,
Mely folyton újra tör, hogy kínosan
Megszülje a már megszült gyermeket!
Ó, forgathatnák csak vissza elottem
A nap körútját, ötszázszor az évek,
Hogy viszontlássanak egy régi könyvben,
Melyben eloször lett betu a lélek!
Csal látnám, hogy állt tunt körök elott
Szép alakod csodás épülete,
Hogy mi vagyunk e jobbak, vagy ok,
S a körforgás mindig ugyanaz e!"

A porból a messzi komoszig
Hadd szabaduljanak a forgásból
A mozdulatlan mozgató
Az osi kerék közepe

A Naptól a boldogtalan Lunáig
Soha nem szuno tökéletesség
Ím! Minden Teremtmények Ura
Tízezer év álmodója

és a kerék alatt a tuz táplálva vagyon

Folytonos teremtés
Örök elmúlás

Rota Mundi!