Érzem amint felemészt a kín
A semmiben lebegve szenvedek én
A szürke félhomálytól nem látni az alkonyt,
Melankólia járja át testem

Megfagyott a vér,
Felhasított ereimben
Már nem hullajt
Cseppeket vénám

Csak egy test volt,
Egy jelkép az élet felé
Hogy valaha,
Léteztem én

Refr:
Léteztem én
Léteztem én,
Már régen meg haltam
Léteztem

Halálom után,
Meg változott minden,
A semmiben bojongva
Nem fáj már

Elegem volt ebbQl az életbQl
A halál nem fájt
Hideg áradt a a testembe
És körülvett a sötét
De valaha
Léteztem én!