Ez így már nem mehet, legyen már vége!
Nem ezt ígértétek

Emberi életet sürgetõ vészjelek
Gyorsan fogynak az érvek

Bábeli zûrzavar, sok minden eltakar,
Nincs már súlya a szónak

Az életünk döcög, a tettes jót röhög,
Te és én fizetünk mindent

Végül is hadd mondjam el,
Amiben úgy hiszel,
Amitõl meghal a holnap
Az új nap sokat ígért,
Vagy legalább reményt,És az egész most hol van?

Ha nem élhetek egyszerûen, szabadon, szépen,
Ha most sem lehet úgy, ahogy érted és értem,
Hát szakadjon szét, szakadjon,Szakadjon szét minden!
Most minden!

Hányszor meritek még, ami már megtörtént,
Megtenni újra és újra?
Gõgös az arcotok, a falnak rohantok,
Nektek a hatalom a minden
Milyen a fájdalom, milyen a szánalom,
Arról fogalmatok sincsen
Ó, minden!